A partközelben élő, oroszlánfókákra vadászó kardszárnyú delfinektől eltérően nyíltvízi fajtársaik a cápahúst sem vetik meg, a zsákmány kemény bőre azonban egészen a fogínyig koptatja fogaikat - állapították meg kanadai és amerikai kutatók a Csendes-óceán északkeleti részén tett megfigyeléseikből.

Korábbi kutatások során már felfedeztek genetikai különbséget a két élőhely kardszárnyú delfinjei között, az eltérő viselkedés pedig alátámasztja azt az elképzelést, amely szerint két külön fajról van szó - mutat rá a John Ford, a kanadai Pacific Biological Station tengerbiológusa vezetet csoport a Nature című folyóiratban a Die Welt internetes kiadásának ismertetése szerint.

A nyíltvízi kardszárnyúak táplálkozási szokásairól igen nehéz információhoz jutni, mivel több száz méter mélységben vadásznak. A kutatóknak ezért mindössze két ízben sikerült közvetett jeleket találni: a csapatok hosszú merülését követően friss húscafatok úsztak a vízen. Azok elemzéséből kiderült, hogy a Somniosus pacificus nevű mélytengeri cápa legalább 16 különböző példányából származtak.

A kutatók szerint a szokatlan étrend az oka annak a különös jelenségnek, hogy a nyíltvízi kardszárnyúak partra vetődött példányainak gyakran tövig lekopott fogaik vannak, míg part menti fajtársaik fogazata éles marad. A cápák bőre ugyanis igencsak kemény és durva.

A két csoport eltérő táplálkozási stratégiája alátámasztja azt a jelenlegi nézetet, hogy a kardszárnyú delfinek nem tartoznak egyetlen fajba. Úgy tűnik, legalább három önálló faj, továbbá két alfaj alkotja a cetek e csoportját. Erre következtettek nemrégiben dán kutatók is genetikai elemzések útján.

A most nyert ismereteknek természetvédelmi jelentőségük is van a kutatók szerint. Ha ugyanis a nyíltvízi változat kihal, az eltérő táplálékbázissal rendelkező part menti rokon nem léphet egyszerűen a helyébe, tehát a nyílt vízről eltűnhet a kardszárnyú delfin.

Becslések szerint Kalifornia és Alaszka között már csupán mindössze ötszáz nyíltvízi kardszárnyú delfin él.

MTI