Egy ausztrál tengeröbölben néhány delfin tengeri szivacsot helyez az orrára vadászat közben. A főleg nőstényekre jellemző viselkedésforma a jelek szerint nem öröklődő, hanem tanult tulajdonság.

Ausztrália partjaitól 850 kilométerre, az izgalmas nevű Cápa-öbölben egyes delfinek furcsa szokást vettek fel: időről-időre tengeri szivacsot helyeznek orrukra, és így úszkálnak fel-alá. A jelenséget először 1997-ben figyelték meg, és csak erre az egy helyre jellemző, azaz más vidékeken még nem írtak le ehhez hasonlót.

A Zürichi Egyetem kutatóit Michael Krützen vezetésével nagyon izgatta, hogy mi lehet a jelenség oka, és vajon öröklött vagy tanult viselkedésről van-e szó. Bár közvetlen megfigyelésre a mai napig nem nyílt mód, a legvalószínűbb, hogy a delfinek vadászatkor, a tenger aljának felkavarásához veszik fel furcsa éküket, hogy megkíméljék orrukat a horzsolásoktól. A szivacshasználók döntő többsége nőstény.

Krützen és munkatársai 13 szivacshasználó – ezek közül csupán egy hím – és 172 eszközt nem alkalmazó delfintől vett mintán végeztek DNS-vizsgálatot. Megállapították, hogy a kizárólag anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS az egyes „szivacsozók” mintájában nagymértékben hasonló, és a sejtmagban lévő genetikai anyag sem mutat nagy eltéréseket. Ez így együttesen arra utal, hogy az eszközt használó delfinek egy közös őstől származnak, és ez a közös ős csupán néhány generációval ezelőtt élt – vagyis a szivacsoshasználók közeli rokonok.

Mivel azonban az eszközt nem használó delfinekre is nagyjából ugyanezek voltak jellemzőek, és nem sikerült semmi olyan jelet találni, ami a tulajdonság öröklődésére utalna, a kutatók valószínűbbnek tartják, hogy tanult viselkedésformáról van szó. Mivel a delfinborjak életük első négy-öt évét anyjuk társaságában töltik, elvileg bőven van idejük ellesni tőle különféle trükköket.

Az állatvilágban a tanult eszközhasználatot általában magasabb rendű szárazföldi emlősöknél figyelték meg, ilyen például csimpánzoknál a csonthéjasok két kővel való feltörése. Az új-kaledóniai varjak szükség esetén ágacskákkal piszkálják ki a nehezen hozzáférhető helyen megbúvó táplálékot – ez azonban nagy valószínűséggel öröklött viselkedésforma.

A Cápa-öböl delfinjei az első olyan tengeri állatok, akiknél tanult eszközhasználat figyelhető meg – bár a kutatók hangsúlyozzák, hogy a viselkedés tanult volta egyelőre nem igazolt, csak erősen valószínűsíthető. További vizsgálatokra van szükség annak eldöntésére, hogy vajon miért vannak a szivacshasználók között sokkal nagyobb arányban a nőstények, mint a hímek.